Hatodik fejezet

Jaina arra tért magához, hogy Lowie a vállát rázza. A nyurga testű wookiee panaszosan morgott; míg a lány végre felnyögött, és kinyitotta a szemét.

Jainát kellemetlen érzések töltötték el: erős fejfájás kínozta, és alig tudta leküzdeni hányingerét. Tudta, hogy ezek a kábítólövés utóhatásai.

Az emberi testet nem úgy tervezték, hogy letaglózza egy erős energiasugár. Zúgott a füle, mégis úgy vélte hogy a hang, amit hall, valóságos: egy űrhajó hiperhajtóművének dübörgése.

Nem volt biztos abban, hogy sikerül fájdalom nélkül felülnie, ezért óvatosan elfordította a fejét. Látta, hogy Jacen, Lowbacca és ő egy kicsi, tompán megvilágított helyiségben tartózkodik.

Mély lélegzetet vett, hátrasimította hosszú, barna haját, majd ujjai végigfutottak kezeslábasán, hogy meggyőződjön róla, mindene a helyén van.

Amint eszébe jutottak a búvárállomás elleni támadás részletei, olyan hirtelen felült, hogy ismét rátört a hányinger, és a homloka majdnem szétpattant az agyában előrecsapódó vértől. Lihegve próbált nyugalmat erőltetni magára, és megvárta, míg a fejfájása enyhül.

– Hol vagyunk? – kérdezte végül.

Jacen egy keskeny ágyon ült, és a szemét dörzsölte. A fiú értetlen képet vágott, Jaina érezte fivére nyugtalanságát.

– Fogalmam sincs róla – válaszolta Jacen.

Lowbacca szintén kétségbeesett morgásokat hallatott.

– Legalább mindhárman együtt vagyunk – mondta Jaina. – És nem kötöztek meg minket.

A lány felemelte a kezét. Nem értette, miért hagyták őket együtt, és nem tettek a kezükre bilincset a birodalmiak. Vizet, valamint egy tál ételt találtak a fal mélyedésében. Lowie megkóstolta, és megállapította, hogy gyümölcs.

– Vajon mi történt a többiekkel a búvárállomáson? – tűnődött Jacen. – Mit tettek Landóval?

Jaina vállat vont.

– A folyosón feküdt eszméletlenül, amikor elkábítottak minket. Nem hiszem, hogy meg akarták ölni. És nem is a corusca drágakövekért jöttek. Úgy tűnik; kizárólag hármunkat akartak elrabolni.

– Rettentően értékesek lehetünk – próbált tréfálkozni Jacen.

Jaina felállt, majd kinyújtóztatta a végtagjait.

– Már jobban érzem magam. Veletek mi a helyzet?

Jacen biztatóan elmosolyodott, Lowie pedig bólintott szőrös, busa fejével. A szemöldökét alkotó fekete tincs idegesen felborzolódott. Hátrasimította a tincset, majd felmordult.

Jaina ekkor vette észre, hogy valami nincs rendben. Gyorsan a wookiee övére pillantott, és azonnal megállapította, hogy a tolmácsdroid eltűnt.

Lowie! Mi történt Em Teedee-vel?

Lowbacca szomorú morgást hallatott, miközben megtapogatta az övét.

– A birodalmiak biztosan elvették tőle – mondta Jaina. – De vajon mit akarhatnak?

– Ó, csupán uralkodni a galaxison, és megkeseríteni az emberek életét. A szokásos sztori – felelte Jacen, majd odament az ajtóhoz.

– Biztosan bezárták, de nem ártok vele senkinek, ha ellenőrzöm.

A fiú ujjai lenyomkodták a kontrollpanel billentyűit. Jaina legnagyobb meglepetésére a fémajtó félresiklott. A folyosón egy rohamosztagos állt, aki azonnal feléjük fordult.

– Hűha! – kiáltotta Jacen. – Ki tudjuk nyitni az ajtót.

– Talán nem tudják, hogyan kell bezárni – mondta Jaina. – Ti is tudjátok, mennyire bonyolult és megbízhatatlan a birodalmi technológia.

Hangosan beszélt, hogy az őr is érezze a hangjából áradó gúnyt.

– És mennyire silány a rohamosztagosok páncélja – folytatta az őr bosszantását. – Még egy vízipisztoly is átlyukasztja.

– Sétálj ki mellette! – súgta oda a húgának Jacen, látva az őr mozdulatlanságát. – Hátha nem állít meg minket.

De a rohamosztagos rájuk szegezte a fegyverét.

– Maradjatok ott!

A sisak kommunikátorából jövő hang fenyegetően csengett, bár az őr halkan beszélt. Végül becsukta az ajtót.

A három jedinövendék izgatottan üldögélt.

– Mondjunk vicceket! – javasolta Jacen.

Mielőtt Jaina megfelelő módon válaszolhatott volna az ostoba ötletre, ismét kinyílt a cella ajtaja. Ezúttal a rohamosztagos mellett ott állt a magas, fekete ruhás asszony, akit már a búvárállomáson láttak. Jaina szíve hevesen vert.

A magas asszony fekete haja a vállára omlott, a hátára terített köpeny pedig úgy csillogott, mint a simára csiszolt fekete obszidián: Bíborszínű szeme kihangsúlyozta arca fehérségét, amelynek szabályos vonásait mintha elefántcsontból faragták volna. Sötét ajkai a vörösbor színét idézték.

Az asszony gyönyörű volt – az az igazi rideg szépség.

– Szóval felébredtetek végre, ifjú jedi lovagok – vetette oda. Hangja mély volt, de kellemes tónusú. – Azzal kell kezdenem, hogy mennyire csalódott vagyok. Sokkal komolyabb ellenállásra számítottam ilyen képzett növendékek részéről. A jedi védekezésetek szégyenletes volt. De ezen majd változtatni fogunk. Új, sokkal hatékonyabb képzésben részesültök.

Az asszony sarkon fordult. A mozdulat következtében fekete palástja széles ívet írt le.

– Kövessetek! – mondta, majd kilépett a folyosóra.

– Nem – jelentette ki Jaina. – Mit gondol, ki maga? Miért hozott minket ide, akaratunk ellenére?

– Azt mondtam, kövessetek! – ismételte meg az asszony. De amikor a növendékek nem engedelmeskedtek, felemelte az egyik kezét.

Jaina úgy érezte, mintha láthatatlan kötél fonódott volna a nyakára; és a hurok egyre szorosabbá válna. Az asszony behajlította hosszú ujjait, és úgy húzta maga felé Jainát, mint egy pórázra kötött kutyát. A lány érezte, hogy a láthatatlan kötél kivonszolja a cellából.

Jacen és Lowie megpróbált az erő segítségével ellenállást tanúsítani, de küzdelmük hiábavalónak bizonyult. A láthatatlan kötél őket is a folyosóra kényszerítette.

– Ha akarjátok, egészen a hajóhídig elviszlek benneteket – mondta az asszony, miközben ajkai mosolyra húzódtak. – Vagy tartalékolhatjátok az erőtöket egy későbbi alkalomra, amikor talán hatékonyabb ellenállást fejthettek ki.

– Rendben van – felelte Jaina, belátva, hogy ez az asszony a sötét erők ura, és ő egyelőre nem képes szembeszállni vele.

Amint a láthatatlan kötelek szorítása megszűnt, a növendékek levegő után kapkodtak.

Elkeseredetten néztek egymásra. El kellett ismerniük, hogy az asszony legyőzte őket.

Amint Jaina visszanyerte önuralmát, büszkén felemelte a fejét, és követte a fekete asszonyt.

Jacen és Lowie kedvetlenül megindult a nyomukban.

– Ki maga? – kérdezte Jaina.

Az asszony egy pillanatra habozott, mintha fontolóra venné, hogy válaszoljon-e.

– A nevem Tamith Kai – mondta végül. – Az éjnővérek új nemzedékéhez tartozom.

– Éjnővérek? Mint akik a Dathomiron éltek? – kérdezte Jacen.

Jainának eszébe jutottak azok a történetek, amelyeket Tenel Ka mesélt nekik, amikor a dathomiri lányra került a sor, hogy megijessze őket, még a nyugalmi technika gyakorlása során. Ezek a történetek rettenetesen gonosz asszonyokról szóltak, akik eltorzították a Dathomir világát.

Tamith Kai fenyegetően nézett Jacenre, bár sötét ajkain halvány mosoly suhant át.

– Hallottál rólunk? Nagyszerű. A bolygónkon sokan fogékonyak az erőre, és a Birodalom segített visszaszereznünk az otthonunkat. Már bizonyára beláttátok, hogy az ellenállásotok értelmetlen. Viszont az együttműködést megjutalmazzuk.

– Sohasem fogunk együttműködni magukkal! – mondta kihívóan Jaina.

– Hát persze – bólintott Tamith Kai. – Mindent a maga idejében!

– Hová visznek minket? – szólt közbe Jacen felzárkózva a húga mellé. Lowie továbbra is morgolódva lépkedett mögöttük, miközben mancsát az övén tartotta, mintha hiányolná Em Teedee társaságát.

– Hamarosan megtudjátok – felelte az asszony.

– Nemsokára kilépünk a hipertérből.

Mind a négyen beszálltak egy liftbe, amely a hajóhídra vitte őket. A helyiségben csupán a pilóta tartózkodott, aki magas háttámlájú karosszékben ült, és a műszerek fölé hajolt. A monitorokon Jaina láthatta a hipertér örvénylő színeit.

A pilóta jobb kezével megmarkolt egy kart, és hátrahúzta. A mellettük elsuhanó napok fénylő csíkjai jelezték, hogy az űrhajó visszatért a normál térbe. A fénycsíkok hamarosan pontokká alakultak, amint a hajó csökkentette sebességét.

– A Core rendszerek közelében vagyunk – mondta Jaina a csillagképekből megállapítva helyzetüket. A csillagok sokasága és a sűrű gázfelhők arra utaltak, hogy a Core rendszerek a galaxis központi részén helyezkednek el.

A zsúfolt Core rendszerek jelentették a Birodalom utolsó bástyáját, amelyet még az Új Köztársaságnak sem sikerült felszámolnia. De az űrhajó nem lépett be egyik naprendszerbe sem. A sötét csillagközi térben haladt egyenletes sebességgel.

– Elértük az úti célunkat Tamith Kai – közölte a pilóta, megfordulva az ülésével.

Jaina szíve majdnem kiugrott a helyéről, amint felismerte a viharvert arcot és az acélszürke hajat. A TIE-vadászpilóta ült velük szemben; aki sok-sok évet töltött magányosan a Yavin 4 dzsungelében.

– Qorl! – kiáltott fel Jacen.

Lowie haragosan felmordult.

Qorl megtámadta őket a dzsungelben, amikor az ifjú jedi lovagok rábukkantak a lezuhant TIE-vadászgépre, és megpróbálták megjavítani. A birodalmi pilóta majdnem lelőtte Tenel Kát és Lowie-t, akiknek végül sikerült elmenekülniük: De Qorl foglyul ejtette az ikreket.

– Üdv, fiatal barátaim. Nem volt alkalmam megköszönni, hogy megjavítottátok a gépem, és így visszatérhettem a Birodalomba.

– Elárultál minket! – kiáltotta Jaina, haragot sugározva a férfi manipulált agyába. Fogságuk ideje alatt az ikrek megbarátkoztak Qorllal. Esténként a tűz mellett történeteket meséltek egymásnak. Jaina értette, hogy Qorl belátja, milyen gonosz lénnyé alakította a Birodalom, és minden, amit mondtak neki, hazugság volt. De végül a pilótában mégis felülkerekedett a katonai nevelés és a kötelességtudat.

– Visszatértem, ahogy bármelyik katona ezt tette volna a helyemben, és beszámoltam a tapasztalataimról – mondta Qorl tompa hangon. – Ezek az emberek befogadtak… Én pedig tájékoztattam őket a létezésetekről, az ifjú jedi lovagokról, akik arra várnak, hogy a Birodalom szolgálatába állhassanak.

– Soha! – vetette oda Jaina és Jacen egyszerre. Lowbacca hangos morgással jelezte, hogy egyetért velük.

Tamith Kai szótlanul hallgatta a beszélgetést.

Szemmel láthatóan jól szórakozott. Qorl mellett állva még magasabbnak és félelmetesebbnek tűnt, mint bármikor.

– A haragotok nagyszerű – mondta. – Szítsátok magatokban! Engedjétek, hogy szétáradjon bennetek! Hasznunkra lesz, amikor megkezdjük a kiképzéseteket. De mindenekelőtt el kell jutnunk az úti célunkhoz.

Jaina a monitorernyőn látható csillagokat nézte. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Skywalker mester sokszor elmondta, hogy a harag vezet az erő sötét oldalához. Ezért másképp kell szembeszállnia fogvatartóival.

– Az üres világűrben vagyunk – jegyezte meg a lány. – Hová akarnak vinni minket?

– A világűr nem mindig üres – felelte Tamith Kai. Mély hangja dallamosan csengett. Úgy tűnt, mintha az asszony gondolatai máshol jártak volna.

– A valóság nem mindig az, mint aminek látszik.

Qorl egy titkos kódot programozott a kompjúterbe.

– Most haladunk át a védőgyűrűn – mondta.

Tamith Kai bíborszínű szemét a gyerekek felé fordította.

– Életeteknek új szakasza kezdődik – mutatott a képernyő egy pontjára. – Íme!

A világűr sötétje vibrálni kezdett, majd megjelent előttük egy oszlopfő formájú űrállomás.

A hatalmas kör alakú talapzatból minden irányban lézerágyúk csöve állt ki, mint szegek a véreb nyakörvéből. A kör központi részén pedig karcsú megfigyelőtornyok emelkedtek a magasba.

Jaina nagyot nyelt.

– Álcázóberendezés kikapcsolva – jelentette Qorl.

– Alaposan nézzétek meg! – mondta Tamith Kai. De ő továbbra is a gyerekek arcát figyelte.

– Itt képeznek belőletek sötét lovagot… a Birodalom számára.

– Azonnal végre kell hajtanunk a dokkolást, hogy aktiválhassák az álcázóberendezést – figyelmeztette Qorl az asszonyt.

Tamith Kai bólintott, de egy pillanatra sem vette le a szemét az ifjú jedilovagokról.

– Legyetek üdvözölve az Árnyakadémián! – suttogta.